|
Leírás, összehasonlítás
Több mint húsz féle változata van ennek a sisaknak, beleértve a filmben szereplő eredeti 5 különböző verziót is.
Nekem főként a IV. epizódban látható, klasszikus változat tetszik, ezért megpróbáltam ennek a formáját alapul véve megalkotni a sajátomat.
A legfontosabb változtatás az alapanyag. Aki már fogott a kezében vákuum-formázott sisakot, az tudja, hogy a legszembetűnőbb rajta, hogy egyáltalán nem kelti egy masszív sisak érzetét. Vékony és túl könnyű, gyakorlatilag szétesik attól, hogy megfogom.
Ezen mindenképpen változtatni akartam, ezért olyan anyagot választottam, amiből az igazi bukósisakokat és modern hajók vázát is készítik. Laminált üvegszálas poliészter kompozit, ez egy rendkívül erős anyag és tükörsima felület alakítható ki vele, tökéletesen megfelel a célnak.
Bizonyos vonásokat élesebben kiemeltem, hogy erősebb karaktert kapjon. A lehető legtöbb kiegészítőt és festést lecseréltem feketére, beleértve a széleken található bordázott csíkokat és a fogakat.
A fekete "áll rész" nem festett, hanem különálló darab. Fekete gumi öntvény, így soha nem kopik le a felülete, és részletgazdagabbá teszi az egységes látványt.
A légbeeresztő nyílások fedései - lent, és a fogak mögött - perforált fémlemezből vannak, hogy szebb, fényes felületet adjanak.
Hogyan készült?
Három fő fázisa volt az építésnek. Első az agyag modell elkészítése, második a negatív minta levétel, és végül a negatív mintában a laminálás.
Az agyag modell elkészítése körülbelül 3 hetet vett igénybe és ez volt a legnehezebb része a folyamatnak. Az eredetihez hasonlóan három fő darabot formáztam meg (maszk, sisak, fül). Ezeket utólag rengeteget kellett glettelni, csiszolni, lakkozni. Fontos volt, hogy minél szebb felületük legyen a negatív öntőminta levétele előtt.
A maszk részre több rétegben kenhető, rugalmas szilikongumit vittem fel. Majd ezt követően az egész köré egy üvegszálas merev, két részes tám-héjat építettem. Másnap csak kibontottam, lehámoztam az agyag modellről és készen is volt a szerszám, így akár több ezer darab maszk is készíthető vele. Ugyanezzel a módszerrel készítettem el a fül részeket is és a kiegészítők mintáit is.
Sajnos a kenhető szilikon elég drága, ezért is döntöttem úgy, hogy a hátsó sisak résznél merev 2 részes szerszámot készítek. Sokkal egyszerűbb a formája, így ez is elég volt és sokkal olcsóbb is.
Ezt követte a tényleges alkatrészek elkészítése. A fehér, csillogó felület elérése érdekében a külső réteg egy vastag poliészter gelcoat réteg, amit felkentem a sisak teljes belső felére. Majd 2 óra múlva - amikor egy kicsit már megszáradt - az éles sarkokat poiészter pasztával kentem ki. Ez sima műgyanta és hintőport keveréke. Erre azért van szükség, mert az üvegszál szövetet nem lehet az éles sarkokba benyomkodni és a paszta ezt a részt tölti ki, hogy ne maradjon levegő a rétegek között sehol sem. Végül műgyantával átitatott üvegszál szövettel beterítettem a belső rész teljes felületét. Ha sok edző katalizátort teszek a poliészter műgyantához (3%), akkor rendkívül gyorsan köt meg. Reggel beleteszem, és délután már lehet is kivenni a készterméket a szerszámból.
A mintából való kivételt követően - egy kis pihentetést után - le kellett vágni a felesleges részeket és lesorjázni körben, mindenhol az összes alkatrészt (A szemnyílásnál, a fogak között, stb..). Ehhez az elektromos-kézigépek teljes tárházát vettem igénybe a flextől kezdve, a fúrógépen át, egészen a delta-csiszolóig. Amikor ezzel megvoltam jöhetett a felületi egyenetlenségek csiszolása. Bátran neki lehet esni, mivel a külső fehér gelcoat réteg rendkívül vastag, és nem kell attól félni, hogy esetleg túl mélyre csiszolok. A felület kialakítást kizárólag kézzel, csiszolópapírral csináltam, mert rengeteg domború felület van és a gép csak egyenes felületet képes csiszolni. Főként 280-as papírt használtam, majd 600-as papírral eltüntettem a durvább papír által vájt karcokat. Végül 2000-es, nagyon puha csiszolóvászonnal a lehető legsimábbra csiszoltam. De a felület még mindig nem volt elég fényes, ezért a polírozás kézzel, majd géppel mindenképpen szükséges volt.
A kész alkatrészek összeszerelésének főbb fázisait, az eredetihez hasonlóan oldottam meg. A maszk és sisak részt popszegecsekkel fogtam össze, rendkívül tartós megoldás. A fül részeket csavarral rögzítettem. A kisebb kiegészítők nagy részét, pedig ragasztottam.
A festés helyett inkább olyan megoldást kerestem, ami nem kopik le és - ha esetleg javítani akarom a sisakot, akkor - ne kelljen újra festeni. Készítettem egy pár papír sablont, amire rárajzoltam a festeni kívánt részek körvonalait, majd beszkenneltem a számítógépbe. A körvonalakat használva méretarányos vektorgrafikát késztettem mindegyikből. Ezután elküldtem a nyomdának és rányomtatták átlátszó, öntapadós fóliára. Ezeket kivágva már csak fel kellett ragasztani a kész sisakra.
És végül készen van a sisak, teljes pompájában. Több mint 400 munkaórába és nem is merem mondani, hogy mennyi pénzbe került, de mindenképpen megérte, mert most már egy egész zászlóalnyi rohamosztagost képes vagyok ellátni sisakkal. :)
|