Az elmúlt hét elég rázós volt. Rengeteget dolgoztam a sisakon és elvégeztem a főbb átalakításokat, hogy tartsam a kitűzött határidőt. A beszámoló főként arról szól, hogy hogyan is kell ilyen durva átalakításokat végrehajtani úgy, hogy az a megfelelő végeredménnyel járjon.

Elsőként mindig a legdurvább beavatkozással kell kezdeni, mert úgyis rengeteg, nem kívánatos nyomot hagy maga után, amit egy későbbi lépésben kell eltüntetni. Ezért is indítottam a vágással. A képeken látható, hogy mennyit kellett próbálkozni, mire sikerült a megfelelő vágást elvégezni. A legjobb ilyenkor, ha a lehető legtisztább munkák végezzük, mert annál kevesebb szemetet kell eltakarítani utána. Pont ezért nem hagyományos fűrészt használtam, hanem mini elektromos vágókorongot, amivel szép és egyenletes vonalban lehet vágni. Bevágtam a szem alatt, hogy meglazuljon annyira, hogy 5-6 mm-t eltudjon mozdulni oldalirányban, kiékeltem a rést, majd üvegszállal beborítottam a hátsó felét. Száradás után csak eltávolítottam az ékeket és szépen minden a helyén maradt.

Ami ezután következett azt igazából két csoportra lehet osztani, attól függően, hogy éppen hozzáteszek a munkadarabhoz, vagy éppen leveszek belőle. De, Mielőtt ténylegesen visszafordíthatatlan változtatásokat végezne az ember, érdemes először tesztelni, mert azt könnyebb visszaalakítani. Erre tökéletes alkalmas a gyurma és egy fekete filc. A gyurmát pillanatok alatt formára lehet igazítani és nagyon jó képet ad a végleges formáról, utána meg könnyedén eltávolítható. A fekete filccel lehet vágásokat imitálni. Például, ha a szemnyílás nem elég széles, akkor először filccel befeketítem a vágni kívánt részt és már is úgy néz ki, mintha levágtam volna belőle a darabot.

Először is nézzük, hogyan lehet bővíteni, hozzátenni a felülethez. Ennek szerencsére rengeteg módja ismert, de fontos, hogy a végén mindegyiknek közel azonos legyen a szilárdsága, különben csiszolásnál egy rémálom lesz a sima felületkialakítás. Ezen kívül mindig ki kell választani, hogy melyik a legmegfelelőbb módszer, a változtatás mértékétől függően. Sorban haladva a legdurvábbtól le is írnám ezeket.
Üvegszálazás, ez valójában a felület vázának komplett újraépítése, ami később magát a felületet tartja. Ez hatalmas lyukak és rések kipótlására alkalmas. Csak befedem kívülről a rést, hogy ne folyjon ki a műgyanta, aztán belülről kitöltöm üvegszállal, majd a száradást követően készen is van a kőkemény alapváz. Ezt a módszert alkalmaztam például, amikor levettem az állrészt és kijavítottam a helyét.

A műgyantával való feltöltés. Ezt főként csak vízszintes felületeken lehet elvégezni, viszont bármilyen mélységig fel lehet vele tölteni bármit. Ez gyakorlatilag a sisakkészítésnél is használt poliészter gyanta, csak hintőporral sűrítve, hogy kezelhetőbb legyen. Csak ráöntöm a felszínre, kicsit eligazítom, és száradás után már lehet is csiszolni.

Különleges bővítésnek minősül minden olyan átalakítás, aminél a kialakítandó felszínre ható gravitációt kell kiküszöbölni. Azaz minden olyan kiugró rész, aminél a legtöbb felületező anyag szétfolyna. Ilyen részek például az élek és a pofacsont kiemelése. Az epoxy gyurma putty töklétesen alkalmas erre a célra. Az epoxy gyurma putty valójában gitt, más néven késtapasz, csak gyurma formájában. Két rúd van a csomagban, ugyanannyit le kell vágni mindkettőből, összegyúrni, és formára alakítani. Pontosan úgy kell vele dolgozni, mint az iskolai gyurmával, csak ez 5-6 óra után kőkemény lesz, és gyakorlatilag egybeépül a felülettel.

A befejező felületezéshez poliészter késtapaszt kell használni. Ez a hagyományos, autóknál is használt gitt. Spaklival vagy valamilyen egyenes felületű szerszámmal kell felhordani a felületre. Minden korábban említett módszer végén, befejezés képen ezt kell alkalmazni. Egészen vékony rétegben is fel lehet vinni és tökéletesen simára csiszolható fél óra száradás után.

A különböző pasztákat és gyurmákat igazából nagyon egyszerű felkenni, és nagyon gyorsan lehet velük dolgozni. Az igazi munka viszont az így kialakított felületek simítása, azaz a levenni a felületből. Ennek is rengeteg módja van, amit szintén a változtatás mértékétől függően kell megválasztani, mert órákat lehet spórolni vele.

A legdurvább beavatkozás a ráspoly. Igazán gyorsan lehet vele leradírozni a felületet, viszont hátránya, hogy mély nyomot, rovátkákat hagy maga után, amit később el kell dolgozni. Egyszerű, de hasznos szerszám, mindenképpen érdemes ezzel kezdeni.

Ennél finomabb és pontosabb munkát végez a köszörű. Ehhez általában henger vagy kúp alakú fej kell, és persze alatta egy motor, ami forgatja. Nem kell itt valami hatalmas kardélező monstrumra gondolni. Ez sokkal inkább egy kis, kézi, elektromos változat, egy panelfúró, cserélhető fejekkel., és állítható sebességgel Ez az egyik hasznosabb szerszám az összes közül, mert rendkívül sokoldalú és nagyon könnyű kezelni. Tollszárfogással gyakorlatilag rajzolni lehet vele… azaz radírozni. A legdurvább beavatkozás a ráspoly. Igazán gyorsan lehet vele leradírozni a felületet, viszont hátránya, hogy mély nyomot, rovátkákat hagy maga után, amit később el kell dolgozni. Egyszerű, de hasznos szerszám, mindenképpen érdemes ezzel kezdeni.

Oszcilláló csiszológép. Ahogy a neve is mutatja ez nem sarok- vagy szalagcsiszoló, hanem rezgőcsiszoló. Vízszintes irányú, kis, körkörös mozgásokat végez, úgy percenként ötezret. Rögtön kétféle gép is kell, az egyik egy mouse csiszoló, a másik egy toll rezgőcsiszoló.
A mouse csiszoló körülbelül úgy néz ki, mint egy vasaló, csak ennek a talpára tépőzáras csiszolópapírt lehet tenni. Nagy felületek simítására tökéletesen alkalmas, csak arra kell vigyázni, hogy ne maradjon túl sokáig egyhelyben, mert a sisak gömbölyű felületét gyorsan laposra csiszolja. A toll rezgőcsiszolót ezzel ellentétben a kis, elérhetetlen sarkokban kell használni. Ezzel olyan helyeket is ki lehet simítani, amit még kézi csiszolással is lehetetlen megcsinálni. Nagyon egyszerű szerkezet, cserélhető fejekkel és kétoldalas ragasztószalaggal bármilyen csiszolópapírt ráerősíthetek.

Ami még kimaradt az a hagyományos kézi csiszolás csiszolópapírral és vászonnal. Nagyjából minden felületkialakítás ezzel ér véget. Csak kézi csiszolással lehet igazán szép, íves formát kialakítani. Ennek a használatát gondolom mindenki ismeri, csak meg kell fogni és simogatni kell vele a felületet, addig, ameddig olyan nem lesz, amilyen kell. Maximum 120-as, de inkább 80-as papírt kell használni az elején. Ez mély karcokat hagy maga után, viszont nagyon gyorsan radírozza le a felületet.

Ezeket a módszereket használva tökéletesen meg lehet formázni bármilyen felületet. Mindent addig kell ismételni, amíg tökéletes nem lesz a forma. Fontos kiemelni, hogy itt még csak a formával foglalkozunk, tehát minden karcolást figyelmen kívül kell hagyni, mert az csak a fényezés előkészítésénél lesz lényeges tényező. Itt a cél csak egy egységes, homogén és deformitástól mentes felület kialakítása. Egy idő után a sok különböző színű anyagtól már alig lehet látni az újonnan kialakított formát, ezért érdemes néha egy réteg szürke alapozó festékkel lefedni. Ettől egységes lesz, és a szürke felületen jobban látszanak a hibák is.

Amint látható még nincs teljesen kész a sisak, mert a felületén még van mit javítani. Jövő héten befejezem a felületezést és fényezem a sisakot, elkészítem az állrészt, a füleket, és elkészítem a matricák grafikáját (a nyomda úgyis egy hétig ül rajta). Természetesen ezekről az eseményekről is beszámolok majd.

→ 2010. március 15.