Kompozit Birodalmi Rohamosztagos Sisak

Elkezdődik a móka vége, ismét belevetem magam a sisakkészítés sűrűjébe. Több részes beszámolóban végig követhetitek, hogy hogyan alakul át a régi, és minként készül el a gyártáshoz szükséges negatív minta.

Az első lépés a régi formáról való negatív minta levétel. Sok mindennek hívják sablonnak, klisének, mintának, öntőformának, de szaknyelven csak egyszerűen szerszámnak hívják. Szóval a szerszámkészítéshez rengeteg alapanyag és segédeszköz kell, hogy szép és pontos mását tudjuk elkészíteni az adott munkadarabnak. Ez egy különleges, kombinált szerszám lesz, mert rugalmas lesz és ugyanakkor egy kemény, támhéj fogja az egészet merevvé tenni.

Az alapanyagok beszerzése után, előkészítettem a munkadarabot a szerszámkészítéshez. Egyrészt fixálni kellett. Fontos, hogy ezt úgy tegyük, hogy minden oldalról jól hozzá lehessen férni, megfelelő magasságban legyen és persze a legfontosabb, hogy ne mozduljon el. Egy öreg zongoraszékre rátettem egy pizzás doboz tetejét, amire kandalló piszkavas tartót erősítettem, és végén erre jött a sisak. Tisza MacGyver-es lett a cucc. Lehet forgatni, bárhova lehet tenni, állítható a magassága, és a pizzás doboztól nem csöpög le semmi.

Következő lépésként a munkadarabot felkészítettem. Leszedtem az összes gumialkatrészt, ami önmagában nem volt egyszerű, mert úgy rá volt ragasztva, hogy egybe épült a sisak peremével. Ennek a nyomait is majd el kell tüntetnem, amikor az új modellt készítem. De visszatérve az előkészítéshez, a nagy hézagokat kitömtem gyurmával, és a szemnyílást is rendesen befedtem, hogy semennyi uretán gumi se jusson be a sisak belsejébe.
Ezután, felületkezelni csak porózus felületet kellett, hogy ne szívja magába a gumit. Sima ecsettel vittem fel 1 réteg vaxot, amit hagytam száradni egy ideig, majd formaleválasztóval lefújtam alaposan, mindenoldalról, több szögből és néha ecsettel rásegítve. Ez fontos, mert az uretán gumi mindenhez hozzátapad, kötés (térhálósodás) közben meg aztán végképp.

Mondanám, hogy most teszem is rá a gumit, de sajnos még előtte le kell teszteli egy kis felületen. Ez elengedhetetlen, ha ismeretlen anyagokkal dolgozik az ember, és mivel fogalmam sincs, hogy milyen típusú műanyagból készült a sisak, ezért nem kockáztatom meg, mert könnyen örökre rátapadhat.

Első rétegnek egy vékony (un. Detailed coat) réteget vittem fel ecsettel a gumiból a sisak teljes felületére. 1 rész A és 1 rész B gumi (térfogat szerint), és egy kis kék színt is adtam hozzá, hogy megkülönböztethetőek legyenek a rétegek. Fontos, hogy vékony legyen, mert így nem tud levegő alá szorulni. Majd felkenés után hagytam száradni, amíg annyira meg nem kötött, hogy érintésre ne tapadjon az ujjamhoz.

A második réteg, ezúttal szín nélkül. Ezt is szintén ecsettel vittem fel, de sokkal vastagabban. Amikor készen volt, ellenőriztem, hogy mindenhol befedi-e a kék réteget. Majd megint várás, amíg megszárad.

A következő lépéshez kicsit sűríteni kellett az uretán gumit, ezért hozzáadtam annyi Areosil-t, hogy rágógumi állagú legyen. Az Aerosil egy rendkívül finomszemcsés szilikát, amit gyakran használnak uretán gumi sűrítésére. Védőszemüveg és maszk mindenképpen kell hozzá, és vigyázni kell, hogy minél kevesebb kerüljön a levegőbe.

Ezzel a rágógumiszerű anyaggal megcsináltam a regisztrációs pontokat, a vágás vonalát és a beugró részeket. A regisztrációs pontok azért fontosak, hogy a gumiszerszám tökéletesen illeszkedjen a kemény támhéjba, és ne deformálódjon a felület. A vágás vonalnál is sokkal vastagabbnak kell lenni a gumirétegnek, mert itt fogom felvágni és kiszedni a sisakot.

A második és harmadik lépést felváltva egyre több réteget hordtam fel. Egyszer szín nélkül, egyszer meg kék színnel, hogy megkülönböztethetőek legyenek a rétegeket, a tökéletes átfedés ellenőrizhetősége miatt. A végén összesen négy-öt rétegnek kell rajta lennie, hogy elég tartása legyen a guminak.

Ezután következhetett az üvegszálas támhéj építése. Először elválasztom a részeket egy taréjjal (un. Mohawk), ami azért fontos, mert itt rögzítem egymáshoz a támhéj darabjait. Ezt általában tömör agyagból vagy gyurmából szokták. Én a spórolás miatt kartonból építettem meg és csak az alját tömtem ki gyurmával. Egyik oldalról támasztékot építettem, a másik oldalról fél gömb alakú regisztrációs pontokat is tettem rá gyurmából, hogy a támhéj darabjai egymáshoz képest sem mozduljanak el.

Az üvegszálas támhéj 3 darabból áll, egy hátsó és két első. Ezt tökéletesen megfogja körbe a gumit, és könnyedén le lehet róla venni, amikor készen van. A támhéj építésének módját nem nagyon részletezném tovább, mert pontosan úgy csináltam, mint a videóban a sisakok belsejét.

Száradás után csak lefejtettem a gumiról a támhéjat, hátul felvágtam a gumit és kiemeltem belőle a munkadarabot tökéletesen sértetlen állapotban. És már meg is van, készen állva, hogy akár több ezer MR másolatot készíthessek az új szerszámmal.

El is készítettem gyorsan egy üvegszálas másolatot. Úgy terveztem, hogy fekete lesz, mert azon jobban látszanak a hibák. De, sajnos elszámoltam magam (nagyon), és túl kevésnek bizonyult a fekete anyag, ezért gyorsan a fehérből is adtam hozzá. Ettől az egész félig fekete, félig szürke, és néhol meg márvány mintás lett. Ez persze lényegtelen, mert úgyis glettelem, alapozom, festem, lakkozom, stb...
Amint látható már el is kezdtem a fülek eltűntetését.

Erre a hétre ennyi volt, remélem tetszett a beszámoló és jövő héten is velem tartotok, amikor is a már ténylegesen átalakított modellt mutathatom be nektek.