Rengeteg időt fektettem az elmúlt héten a külső megjelenés javításába és ugyan még nem végleges, de nekem már így is nagyon tetszik az eredmény. Ezért írtam is egy gyors beszámolót a módosításokról.
Ha az ember filmen látja vagy messziről, akkor a sisak külsőjén kívül nincsen semmilyen tényező, ami számítana. Ezzel ellentétben a sisak tulajdonosának - annak aki nap, mint nap kézben tartja és használja a sisakot - ez közel sem elég, mert belülről nézve mindjárt másképpen látja az ember. Ezért az élethű megjelenésnél fontos szerepet játszik a sisak belső kialakítása is.
Először is a főszempontokat összegyűjtöttem, hogy milyennek kell lennie, hogy a tervezés során ezeket mindig szem előtt tartsam.
- Legyen szép, ez a legfontosabb! Mindenféle gagyizás kizárva. Olyannak kell lennie külsőre, mint egy igazi bukósisaknál.
- Mindenhol puha legyen, ahol a fejjel érintkezik.
- Mozgás közben is tartania kell a fejet.
- Fedje be a sisak teljes belsejét. A maszk rész nem tartozik ugyan a kipárnázandó részek közé, mégis ez az a rész, amit az ember lát bentről, amikor felveszi a sisakot.
A fenti követelmények megvalósításának módja eléggé eltért az eddig végzett munkától. Ide tű és cérna kell, azaz varrás és némi kárpitos munka.
Elő is szedtem régi és új varrógépeimet, leporoltam őket és hadrendbe állítottam. Elsősorban két fő textilt használtam. Az egyik egy fekete matt műbőr, nagyon lágy és a hátsó fele jól ragasztható. A másik - szintén fekete - nylon jersey, rendkívül rugalmas és finom tapintású anyag. Mindkét alapanyagot, némi utánajárás után, mezei méteráru boltban vettem.
A harmadik fő alapanyag a habszivacs volt. Mivel a habszivacsot nagy, 2x1,5 méteres táblákban árulják, ezért kénytelen voltam én magam formára szabni mindegyik alkatrészhez, méghozzá pontosan és szépen. Építettem is egy habszivacs-vágógépet egy régi orosz fóliahegesztőből. Csak kiszedtem a berendezést és a hegesztőszálat és beállítottam függőlegesbe és már készen is van a habszivacs-vágógép. Az áram belemegy a transzformátorba, majd a feltranszformált áram átmegy a vékony fémszálon, ami ettől felmelegszik teljes hosszában, és úgy vágja a szivacsot, mint forró kés a vajat.
Most, hogy minden a rendelkezésre állt, ideje volt a szabásminták elkészítésének. Rengeteget mértem, rajzoltam, újabb és újabb papírsablonokat készítettem mire megszületett a szabásminták halmaza. A belső rész több részből áll, mindegyiknek külön szabásmintája van.
-Az egyik legnagyobb eleme a lent, körben végigfutó párnázás. Ennek főként a látványban van szerepe.
-Második fő elem a fül és homlok rész párna. Ez tartja a sisakot a fej jobbra és balra mozgatásnál.
-A harmadik főelem, pedig a sisak tetejében elhelyezkedő, a fejet kipárnázó rész. Ez adja a komfort érzetet, hiszen a fej semmi keménnyel nem érintkezik.
-Kisebb további elemek is vannak, mint például az áll rész, ami a fej le és fel mozgatásánál tartja a sisakot. A két oldalsó nyakpárna, ami a hangszigetelést javítja.
-És végül a maszk belső borítása.
Mivel nem vagyok se szabó, se kárpitos mester, így próbáltam minél egyszerűbb formákkal dolgozni és mellőzni a speciális gépeket és ismereteket igénylő műveleteket.
Most ott tartok, hogy legyártottam az összes darabot és véglegesítettem a formákat és a hozzájuk szükséges alapanyagot. Mindegyiken egy kicsit kell még alakítani és aztán már csak a rögzítést kell megoldanom és kész is. Azért, hogy ezt rendesen és szép tudjam produkálni minden sisakhoz, ahhoz még egy hónap kell, mert fontosabb fejlesztési irányvonalakat fogok követni az elkövetkezendő hetekben és csak utána kerül erre a sor.
→ 2010. február 3.
|